Az LH sport jóvoltából ki tudtuk próbálni a Yasaka új támadóborítását, a Rakza9-et. Elöljáróban annyit mondhatunk, hogy a Rakza9 a Hexer/Baracuda/X-plode vonalhoz tartozik, azaz felépítését tekintve ezekhez a borításokhoz áll közel. Ezeket a borításokat a pingpongos köznyelvben szoktuk hívni „sajtszivacsosnak” is, mivel a beragasztott hatást többek közt úgy hozzák létre a szoftban, hogy szivacsában sajátos, jellegzetes szabálytalansággal elkészülő nagy méretű pórusokat hoznak létre, ami jól működik a pingpongban. Ezek miatt a szivacsszerkezet nem homogén, hanem kissé durva, kicsit kidolgozatlannak tűnik, de általánosságban elmondható, hogy a gyorsaságot és a pörgetési tulajdonság létrejöttét jól elősegíti az ütőborításban, ha megfelelő kémiai összetételű és rugalmasságú szivacsban hozzák létre ezt a lukacsos szerkezetet. A Rakza9 gumija a már jól ismert jellegű, egyszerűsítve sokszor csak „új Tensoros”-nak nevezett német gumilap. Az egész borítás rugalmas anyagból van, és új állapotában jól érezhető mennyiségű beragasztott hatást ad. Csörgő hangot is hallunk. A Rakza9 tehát abba a „stílusba” tartozik a borítások között, amit mára a pingpongos társadalom lényegében már elfogadott, befogadott, és jónak minősített. Ilyen etalonok például a Hexer és a Baracuda. Mivel ezek jól ismertek, hozzájuk hasonlítom a Rakza9-et a továbbiakban. A (normál) Hexerhez képest a Rakza9 szivacsának lukacsossága nagyobb lukakat jelent, ami picikével hajlékonyabb borítást jelent, azaz kevésbé masszív.

Játékban a kontra könnyen és jól megy, a sebesség ideális, megfelelő a kontroll és sebesség aránya. A labdába „harapás” a szögben eltalált labdák esetében kicsivel talán kisebb, mint a Hexernél, ezzel együtt jár a pörgetésekben a valamivel laposabb ív is. A szoft labdafogása és tapadása kiváló, de nem túlzottan agresszív. A lendületes támadásokban kicsit előtérbe kerül a dinamika, legalábbis max-os vastagságban ezt tapasztaltuk. Az ász jellegű befejező pörgetések is hatékonyak voltak.

A borítás súlya 150*157 fejméretben 49-50 gramm max-os vastagságban, de nem tűnt nehéznek. Ha a Baracuda, Hexer medium kemény, akkor a Rakza9 szintén medium, de medium- -os jellegű beütéssel. Ez valószínűleg a nagyobb szivacspórusok miatt van. Ezen kívül van egy olyan érdekes „labdalövő” képessége, ami picit emlékeztet a Rhyzm lövősségére, csak kicsiben. Valószínűleg valamennyi használat után a borítás merevedik picit, és élesedik majd a labdatalálata. Új állapotában tényleg gyors és pontos az erős ütéseknél is, ahogy reklámja írja. A szoft új állapotában, elsőre jó, nem kell sokat ütni vele, hogy jól játszható legyen.

Az éles nyesések megvalósíthatók könnyen és laposan, a droppok kiszámíthatóak, nem szállnak el ok nélkül. A szerva fals teljesen jó, megfelelő; nem éreztünk hiányosságot, minden rendben volt.

Gyakorlatilag a Rakza9 a Yasaka „nagypórusú sajtszivacsos” új generációs szoftja, ami rendelkezik ugyan saját karakterrel, de mindenben teljesen kiszámíthatóan viselkedik. Semmi furcsa dolgot vagy viselkedést nem mutat, csak azt vesszük észre, hogy jól lehet vele támadójátékot játszani, és elég nagy a beragasztott hatás benne. Vékonyabb változatban allround játékra is jó, támadóknak a max-os vastagság ajánlott.

A Yasaka Rakza9 ütőborítás teszt – videóval bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég kipróbáltuk a Sanwei cég három új ütőborítását, a Targetet, a Gearst és a T88-I-et.

Gyári adatok és információk: a www.lhsport.hu honlapon.
Arra gondoltam, hogy egy cikken belül írok mind a háromról, mert így az érdeklődők egyszerre kapnak mindháromról információt, időbeli késleltetés nélkül. Elöljáróban annyit, hogy a három borítás három különféle karaktert jelent, jól elkülönülnek egymástól tulajdonságaikban.

Mindháromra jellemző sajátosság az, hogy vélhetően változatos szivacskeménységgel kaphatóak, mivel a szivacsuk alján fel van tüntetve a keménységi fok, ami az adott példányra vonatkozik. Ezért egy adott név alatt ezeknek a szoftoknak különféle keménysége/merevsége is lehet attól függően, hogy milyen szivacskeménységű változatot vásárolunk meg belőle. Tekintettel arra, hogy a szivacskeménység egy adott szoft-típusnál az egyik alapvető olyan tulajdonság, ami meghatározza a szoft karakterét, a továbbiakban a leírások inkább csak irányadók, mert a keménységi fokok változása esetén a tapasztalt végtulajdonság akár egy széles skálán is mozoghat. Arról egyelőre nincs információm, hogy milyen keménységi szélső értékeken belül mozognak a variációk. Amiket mi próbáltunk, azok 39-40 fokosnak voltak feltüntetve, ami valahol a középkemény tartományban van érzésem szerint ebben a számozási módban.
Mielőtt leírom a tapasztalatainkat, még egy dologra felhívom a figyelmet, ami lényeges lehet ezeknek a borításoknak a megítélésénél. A tesztelés során azt vettük észre, hogy ezeknél a szoftoknál hatványozottan befolyásolja a játékban kapott élményt, eredményt, hogy milyen fára, milyen szofttal összepárosítva raktuk fel őket. Ennek okára van egy ötletem, de leírását most mellőzöm, mert csak bonyolítaná a cikket, és ez nem célom. A lényeg, hogy aki ezekből a szoftokból ki akarja hozni a legjobb tulajdonságukat, annak véleményem szerint nagy eséllyel kísérleteznie kell azzal, hogy milyen fára és milyen szoft-párosításban jön ki a leginkább kézre álló végeredmény. Abban az esetben legalábbis bizonyára így lesz, ha valaki „érzékeny az ütőre”, és nincs nagyon tiszta, profi mozdulata és stílusa. A borítások a mai árviszonyokhoz képest olcsók, tehát megérheti kikutatni a hozzájuk passzoló fát, ha valaki kínai szofttal és pénztárcakímélően akar pingpongozni a jövőben. A játékelemekre részeletesen nem térek most ki, mert nagyon hosszú lenne a cikk, inkább egy kis videóval egészitettem ki a szöveges tesztet, amin a pontosítás kedvéért konkrétan egy pár T-88-I van a kék-fehér pólós játékosnál.

A három Sanwei közül a Target és a T88-I egyértelműen kínai jellegű, a Gears pedig nem. Ez három dologban is látszik. Az egyik, hogy a T88-I és a Target kínaisan ragadósak, a Gears csak normál tapadós felületű. A másik, hogy a Gears egy rugalmas jellegű szoft, a T88-I és a Target hozzá képest rugalmatlanabb jellegűek. Harmadik: aTarget és a T88-I is képes kimondottan nagy ívet és kiflit tenni a labdába, míg a Gears-re ez alapvetően nem jellemző. Most pedig nézzük meg őket sorban egyenként:

Target: a gumi felület meghökkentően vastag fedlapú, és igazán feszes. Az egész szoft karakterét ez alapozza meg. A gumi merev és feszes, összességében keménynek érződik, és az egész szoftot egy kissé ívben meg is görbíti. Szép fényes a felület, és jól néz ki. A szivacs szerintem kb. azonos a Karate Hard halvány zöldes szivacsával, és vigyázat!, a szoft leszedésekor szakadásra hajlamos, ezért érdemes sebbenzinnel finoman segíteni a leválasztáskor. Az egész borítás alapvetően lassú, és érdekes módon a mi próbáink során „csinált” olyat, hogy amikor a T88 volt a fonákon, akkor gyenge falsot produkált, amikor pedig a Gears volt mellette a másik odalon, akkor a Target falsosabbá „változott”. Ez furcsán hangozhat, de egyértelműen érezhető volt. Ezen kívül az is kiderült, hogy az éles , magas ívet pörgetésekben merev fán is produkálja. A Target furcsán csattan, karakteresen, de egyben kissé érzéketlennek is nevezhető módon. Nagyon könnyű volt vele fonák falsot húzni, mert a labdát jól megfogja, a dwell time nagy. Gyors fa ajánlott alá támadó játékhoz mindenképpen. A három közül ez volt a legspeciálisabb szoft.

Gears: Ha már szóba került a Gears, akkor a másik oldali szoftra való hatása annak jó tulajdonságainak a kiemelése irányába valósul meg, és pedig azért, mert a Gears egy passzív”-nak mondható borítás, de ezt nem a sebességére értem, hanem arra, hogy nem hordoz magában feszültséget, vagy olyan karaktert, ami az ütő jellegét meghatározná, vagy erőteljesen befolyásolná. Az egész szoft egy finoman rugalmas, puha, süppedős valaminek tűnik az anyagait tekintve. A kivitele minőségi, tapadása korrekt; közel van az európai/japán szoftok tapadásához, nem ragad kínai módon. Az első próbánál lassú volt, aztán beállt egy rugalmas, könnyen játszható sebesség-szintre. Úgy érzem, nem passzol hozzá a túl merev fa, az előbb említett karaktermentes „passzivitás” miatt, de egy gyors, kicsit flexibilis fával jó összhangot ad, amiben minden ütés kiszámítható. Kiemelkedően jó volt a droppja, a többi játékelem „átlagosan jól” ment vele, viszont a túl vékonyan eltalált labdák megjátszását nem támogatta túlzottan, és az „érzés” kicsit hiányos volt. Ezzel együtt végső soron egy olyan borításnak tünik, amivel „nincs gond”, és könnyen alkalmazkodni lehet hozzá.

T88-I : A három szoft közül szerintem talán ebben van a legnagyobb fantázia. A gumi ragadós, de nem merev. A szivacs emlékeztet viselkedésében a Tenergy-ére, de a dinamika itt kisebb, és az érzet tompább. Megfelelő fával párosítva nagyon könnyü vele a nyesett labdák meghúzása, és kimondottan támogatja a lassú falsok magabiztos kivitelezését is. Támadó játékhoz gyors fára van alá szükség, és szerintem alapvetően nem mérvadó, hogy az a fa merev-e vagy sem. Túl flexibilis fára viszont nem tenném fel, mert alapvetően azért elég masszív cucc. Úgy tűnik, fontos „normálisan” vízbázisú ragasztóval feltenni, mert megfelelő felragadás hiányában, vagy VOC-val megbolondítva nagyon furcsa dolgokat tud művelni, és váratlanul levágódhatnak a labdák a hálóba. Szabályszerűen felragasztva viszont nagyon kontrollált és megbízható, de alapvetően inkább lassúnak mondható, és nem gyorsnak. De ez nem azt jelenti, hogy nem lehet vele gyorsan játszani. Megszokás és jó faválasztás után le lehet az ellenfelet vele támadni gond nélkül, de érződik a kínai jelleg rendesen. Van a T88-ban viszont egy olyan fajta finomság is, ami nagyon egyedi, és jó. A gumiszemcsék igazán nagy átmérőjűek, ezért a szemcseszerkezet kinézete nagyon hasonlít a Tenergy 25 szemcseméretre és eloszlására. Abban viszont eltér, hogy a T25 esetében ez az eloszlás a szoft-merevséget, direktséget hivatott szolgálni, a T88-I-nél ez a fajta szemcseátmérő és eloszlás nem okoz merev gumirészt, megmarad a „finomság” a jellegében. A Tenergy-t szerintem ezzel egy az egyben nem lehet kiváltani, de egy alternativát jelenthet neki olyan értelemben, hogy a labdavezetési íve és játéktulajdonságai sok mindenben emlékeztetnek a Tenergy 05-re, de nagy valószínűséggel egyértelműen gyorsabb fát igényel, ha a T05 cseréjét akarjuk vele megvalósítani. Akkor viszont úgy érzem, van realitása a T05 kiváltásának. Még egy megjegyzés: e három Sanwei közül a T-88-cal lehetett az ellenfél számára legkellemetlenebb labdákat produkálni, benne van meg a legnagyobb falsgeneráló képesség is.
A mért súlyok: Target 55, a Gears 45, a T88-I 56 gramm voltak 150*157 mm-es fejméretben.

A A három Sanwei: a Target, a Gears és a T88-I bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég az Adidas Response borításait próbáltuk ki, az R4-et és az R6-ot.
Az jutott most eszembe legelőször, hogy körülbelül most tartunk már ott, hogy a megjelenő új szoftokat már nem is nagyon jut eszünkbe a régi becsörgetéshez hasonlítani, hanem inkább konkurens társaikhoz. Már természetes módon figyelembe vesszük azt, hogy évek teltek már el úgy, hogy a pingpongos társadalom jelentős része kezd átszokni az új generációs borításokra… azzal a megjegyzéssel, hogy a játékosok egy része tuningolja is ezeket.
A tesztelés szempontjából viszont én azt tartom járható útnak, hogy ha ezeket az asztalitenisz termékeket mindig gyári állapotukban értékeljük ki, hiszen a hivatalos álláspont szerint úgy jók, ahogy vannak.
Ezért most ebben a cikkben azt a módszert fogom követni, hogy más gyártók termékeihez is próbálom viszonyítani a Response borításokat. Mint „független tesztelő”, nyugodtan megtehetem ezt, mert nem köt semmi egyik márka irányába sem, viszont a megértést ezek az összehasonlítások nagyban segíthetik. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen a jól sikerült új generációs támadó borítások esetében a például a sebességről már sokat nem is tudunk mondani, mert csak akkor érdemes rá szót ejteni, ha valamennyire kirívó a többi közül. Azért van ez, mert a fizikai-kémiai korlátok alá most már minden gyártó beszorult, és azokat nagyjából kimerítette. Amíg újabb nagy ötletek nem merülnek fel a szoftgyártáson belül, addig ebben nem is várható változás. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy akik leálltunk a csörgetéssel és a tuninggal sem próbálkozunk, már beletörődtünk abba, hogy olyan jó úgyse lesz a szoft sose, mint régen, mikor tökéletesen sikerült a „beragasztás”. Amit még érdemes lehet megemlíteni, az az, ha valamelyik újgenerációs szoftot kimondottan jól sikerül gyárilag betuningolnia egy cégnek, akkor például lehet a katapulthatása átlagon felüli mai társaihoz képest. Ettől eltekintve viszont a borítások egymással egy ideje már szinte csak karakterben nyújtanak új dolgokat egymáshoz képest. Ezen kívül még abban is versenyeznek, hogy melyik típus mennyire képes a mai modern kompozitos „csodafákon” legjobb játéktulajdonságokat produkálni.E tekintetben szerintem még mindig a Tenergy a piacvezető szoft, és kiemelkedik vetélytársai közül. A Response sem tör a Tenergy babérjaira, jellegében más ez a borítás. A továbbiakban azt írom le, hogy milyen a jellege a Response szoftoknak.
Az általunk próbált R4-et és R6-ot úgy tudnám jellemezni, hogy a FD Donic borítások azon szériájának képzeletbeli továbbfejlesztett változatára hasonlít, amit a JO GOLD, Sonex JP GOLD képvisel. A továbbfejlesztés jellege pedig olyan, mintha az adidas cég számára a németek az FD jelleget keresztezték volna kicsit a „Hexer-karakterrel”. Ez nem lenne meglepő, hiszen a Response szoftokon ott van a „made in germany” felirat. Érzésem szerint tehát az eddig már jónak mondható gyártási irányokat próbálták ötvözni, az eddig tapasztalt visszajelzések és eredményeket figyelembe véve. Ennek tudható be, hogy ezek a borítások szerintem jól sikerültek. Az R4 “középkemény minusz”-os jellegű, az R6 pedig puha, csörgős. Az R6-nál megjegyzem, hogy a gumija oxidálódásra, fakulásra hajlamos, de ez csak esztétikai problémát okoz.
Az R6-ban kimondottan nagy a „csörgetett hatás”. Ezt a borítást többféle fán is kipróbáltuk. Érdekes módon nem volt mindig azonosan „éles” a labdatalálat, de a szoftban magában benne van a képesség erre. A legjobb és legélvezhetőbb összhatást egy régi kiadású Stiga Energy Woodon tapasztaltuk. A kontroll és a sebesség jó arányban voltak visszafogott támadójátékhoz, a pörgetéseket is jól lehetett irányítani, a droppban igazán nagy volt ez érzés.A merőleges elpattanási alap sebességben néha kicsit lassúnak tűnt viszont az R6-nál.
Az R4 már kevesebb érzést adott, de kevésbé befolyásolta a fa a szoft viselkedését. Kiszámítható támadóborításként mutatkozott be, ami nem követelt meg tőlünk tökéletes mozdulatokat és technikát, de néha-néha azért jelezte kicsit, hogy „tessék szakszerűbb mozdulattal ütni”.
Az R6 szivacsa erős felragadás esetén a leszedéskor hajlamos lehet a szakadásra, elővigyázatosság ajánlott. Az R6 gyárilag, eleve nagy csörgetett hatást ad, az R4-et sporttársam a további próbák során nagyon enyhén betuningolva is kipróbálta, és így mindenben még jobbnak találta, mint gyári állapotában volt. Az R6 inkább fonákra javasolt, és azoknak a játékosoknak is jó választás lehet, akik szeretnék az egész játékot a „csörgés alapján érezni”, ahogy az angol katalógus mondja, ezt reálisnak látom. Az R4-et a katalógus valamiért „allrounder”-nek mondja, és azt is inkább fonákra javasolja… én nem látom annyira visszafogottnak, és tenyeresre is el tudom képzelni jól eltalált faválasztás esetén.
Úgy gondolom, hogy a fent leírtak (azok számára, akik ismerik a jelenlegi borításkínálatot) elegendő információt adnak ahhoz, hogy látatlanban meg tudják ítélni, hogy körülbelül milyenek ezek a szoftok. Általánosságban megfogalmazva pedig azt mondom, hogy az R6 és az R4 olyan támadójátékra alkalmas ütőborítások, amik vélhetően sokak számára jól használhatóak, nem rendelkeznek szélsőséges tulajdonságokkal, hozzátéve azt, hogy az R6 nagy mértékű csörgetett hatás érzete kiemelten említésre méltónak mutatkozott a tesztek során.
A borítások vágott súlya 150*157-es fejméretben kb.: R6: 40 g, R4: 42 g

A Adidas RESPONSE ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég kipróbáltuk az LKT Torrent nevű, támadó ütőborítását.
A tapasztalatok a következők voltak: A szoft gumija kínai jellegű, de nem a merevebbik fajtából, hanem a rugalmas, közepesen hajlékony jellegű fajtából. Tapadása nagy, kicsit ragadós a felülete, de nem túlzottan. A gumilapban nem érvényesül feszes, merev jellegű feszültség, az egész borítás könnyen hajlik.

A szivacs önmagában erőtlen, de rugalmas, azaz gyorsaságának megtapasztalásához muszáj gyors fát rakni alá, mert alapvetően egy puha szivacsról van szó, amibe a labda belesüpped, és aztán lövi ki katapultos módon magából, de ez a katapult önmagában nem erős, csak akkor, ha megfelelően gyors fa kerül alá. A gumiszemcsék nagy átmérőjűek, és sűrűn vannak.

A játékban meg kell találni az egyensúlyt abban, hogy a Torrent szivacsának és gumijának a labdára hatását hogyan használjuk ütéstechnikailag. Ha főként úgymond a „szivacs érzékelése” alapján próbálunk vele játszani, az nehezen megy, mert a szivacs relatíve falstalan, illetve „falsérzéketlen”, (ahogy némelyek szokták mondani), a gumi viszont megfogja a labdát jól érzékelhetően. Az általunk már játékban megszokott, kialakult ütőszögektől függ, hogy ki mennyire érzékelhet ezzel kapcsolatosan problémát. A szivacs annyira „jellegtelen” egy bizonyos szempontból nézve, hogy ha a másik oldalon valami keményebb és profibb szoft van, akkor azt tapasztaltuk, hogy az a másik oldal kiemelkedően jól teljesít mindenben (azaz a vártnál, megszokottnál jobban), mert nagyon tud „érvényesülni” a Torrent mellett. Ezt most jobban nem tudom megfogalmazni, de egyértelműen érezhető volt egy ilyen tapasztalat a tesztek során.

A kontrák kontrolláltak voltak, de kicsit vigyázni kellett a szivacs „süppedősségével”. A nyesést a Torrenttel némely fákon nehéz volt laposan tartani. A pörgetéseknél szépen fel lehetett húzni a labdákat, de meg kellett találni a gumi ragadósságához és sajátosságaihoz illeszkedő ütőszöget és a mozdulat lehetőleg közepesen gyors és viszonylag hosszan kivezetett kellett, hogy legyen. A visszapörgetésekre ugyanez volt igaz. Rövid csuklómozdulatos villámpörikhez nem igazán találtuk jónak. A gumifelület szép kivitelű, de sajnos a szemcsék a szivacstól viszonylag könnyen elválhatnak, ahogy a szélein láttuk is. A borítás könnyű, a súlyát majd hamarosan közlöm. Rövid szervát jól lehet vele adni, a fals közepesnek tűnt. A fa koppanás nem érződik határozottan, annak egy részét a szivacs elnyeli.

Összességében tehát a Torrent egy puha, olcsó kínai borítás, ami nem profiknak készült, de az alacsonyabb szinten játszó játékosok egy részét érdekelheti. Én nem látok benne nagy fantáziát, ezért nagyon intenzív módon, hosszasabban nem teszteltük.

A LKT Torrent ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Az Adidas Syntec és Syntec SF borításait nemrég próbáltuk ki, 2.0 mm-es szivacsvastagságban.
A tapasztalatok:
A Syntec vágott súlya 150*157-es méretben 41 gramm, a Syntec SF-é pedig 39 gramm volt
A borítások tehát viszonylag könnyűnek mondhatók.
Ezek a szoftok a klasszikus vonalhoz állnak talán legközelebb, egy sajátos módon mégis eltérnek attól.

Valahogy úgy tudnám a stílusukat leírni, mintha a nem ragasztáseffektes klasszikus borítások olyan, valamennyire begyorsított változatai lennének, amit olyan módon sikerült becsörgetni, hogy érezhetően egy feszes módon tapadnak fel ugyan a fára, de eközben mégis enyhén vannak csak becsörgetve. A játékelemek kivitelezése során mindenben egyformán érvényesült az a jelleg, amit a következőkben próbálok érthetően leírni.
Nos, következnek a borítások karakterére vonatkozó tapasztalatok: merev fákon próbálva a borítások ívképzése nehézkes, főleg a „normál” Syntec esetében. Kimondottan tiszta mozdulatokra volt szükség, szinte már túlzott mértékben. Én ajánlottnak látom tehát pörielasztikus, visszafogott, „érzéses” fára tenni a Synteceket ahhoz, hogy jól irányíthatóak legyenek. Ez esetben persze nem kapunk gyors ütőt, de a Syntecek az Adidas szerint is kicsit „allround” jellegű szoftok, illetve kezdőbb versenyzőknek és alkalomszerűen játszóknak is ajánlják. Ilyen módon ez véleményemmel egybevágó gondolat, hiszen kezdőbb játékosoknak nem ajánlottak a kemény fák sem. Az Adidas katalógus szerint mindkét borítás toleranciája nagy, az én véleményem szerint az SF-re ez sokkal inkább igaz, mint a normál Syntecre.
Egy régi kiadású, típusához képest közepes hajlékonysággal bíró Energy Woodon a következőket tapasztaltuk: Mindkét fajta Syntec kissé kontrollált módon ugyan, de rugalmas és gyors, azaz van benne egyfajta erő. Ez alatt azt értem, hogy van benne „beragasztott hatás”, de ez nem szivacsporózussággal van elérve, mert a szivacs homogén. A borítás kontrában, droppban is olyan volt az Energy Woodon, hogy meg lehetett ütni a labdát keményen is úgy, hogy közben az ütés kontrollált maradt (ez merevebb fákon próbálva már nem volt elmondható). Az SF lassabb volt, de az említett régi Energy Woodon mindenfélét lehetett pörgetni vele, még laza kézzel elengedett „figurát” is.
A Syntec borításokban van egy fajta feszes rugalmasság, a Syntec szivacsa kinézetre emlékeztet a Sriver-EL szivacsára, és picikét az Andro plasma széria szivacsára is emlékeztet. A gumifelület tapadása kiváló, normál támadószoftokra jellemző módon tapad, és tartósnak látszik. A gumifelület keménysége átlagos, alapvetően rugalmas és hajlékony is egyben, de semmi extra.
A Syntec szivacs jelleget én „medium” keménységűnek, a Syntec SF-et pedig „soft” puhaságúnak éreztem.
A Syntec és a Syntec SF tehát egy sajátos, új típusú allround/offensív ütőborításnak bizonyult, ami magas szinten játszó versenyzők számára már kicsit kevés teljesítményt tud felmutatni, de alacsonyabb szinten játszók számára ízléstől, ütéstechnikától és faválasztástól függően alkalmas arra, hogy egy jól használható modern, kicsit visszafogott pingpongütő borítása legyen. Nekem nehezemre esne alkalmazkodni hozzá, de azért, mert én inkább szeretem azokat az ütőket, amik a kissé „szabálytalan” mozdulatokra nézve is magától értetődően toleránsak.

A Adidas Syntec és Syntec SF ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Kipróbáltuk az Adidas BlazeSpin támadó szemcséjét.
Nézzük, mit ír a katalógus! Azt, hogy a szemcseszerkezet úgy lett kialakítva, hogy magas szintű falsképző képessége legyen, és hogy nagyon könnyű legyen használni. Az újszerű, puha szivacs pedig olyan, hogy jó kontrollt, nagy sebességet és kiszámíthatóságot biztosít. Az egész szoftban van egyfajta feszültség, ami a játékban a borításban rejlő erőként nyilvánul meg. Kipróbálása ajánlott azoknak, akik támadó szemcsékkel kísérleteznek.
Úgy tűnik, ezek alapvetően mind megfelelnek a valóságnak. A BlazeSpin valóban egy innovatív módon legyártott táma2012dószemcse; én sosem láttam még olyan támadószemcsét, amivel ennyire könnyű lett volna pörgetni. A labda találatakor egy élményszámba menő csörgős, csattanós effektust is érzékelünk. A szivacs puhasága ellenére a szoft gyors, egyáltalán nem passzív, a rövid játékban vigyázni kell a rugalmasságával. A szemcsék felülete mintázatos, redőzött, a labdát szemcséhez képest jól fogja, van megfelelő súrlódása (hogy mennyire tartós ez az állapota a használat során, azaz, hogy mennyire kopástűrő, arról nincs még tapasztalatunk). A szivacs karaktere süppedős, és pont annyi ideig ül bele a labda, hogy könnyű vele középerősen áthúzni a labdákat, lapos labdára is. A szivacs felépítését tekintve a lukacsosság és jelleg szempontjából „Hexer-jellegűen” porózus, de sokkal puhább, és hajlékonyabb annál. A szemcsék méretére, eloszlására nézve mondok egy viszonyítást: a Tibhar Speedy Soft-hoz képest a BlazeSpin szemcsátmérője kicsivel nagyobb, és másfélszer sűrűbben is helyezkednek el. A találat során tehát nagyobb felületen érvényesül a redőzött szemcsefelület dörzshatása. Ráadásul érezhetően kicsit tapadós gumifajtából van kialakítva a szemcseréteg.
A kontrákat picivel feljebb kell ütni, mint normál támadószofttal, de ez támadószemcsénél természetes. A dropp az ellenfél számára nem okoz igazi kellemetlenséget, de a játékban azért vigyázni kell ellene, mert érződik valamekkora szemcse-hatás. Merev és kevésbé merev fán is egyformán jónak tűnt a pörgető- ill. labda-meghúzó képessége. A súly 150*157-es fejméretben 34 gramm maxos vastagságban, ami igazán könnyű. Természetesen elsősorban fonákra ajánlott a BlazeSpin is, mint minden támadószemcse, vagy pedig klasszikus „egyszoftos” tollszárfogású szemcsés játékosnak, aki szeretne változatos ütéstechnikát használni. Úgy vettük észre, hogy igazi nagy falsot szerválni nem nagyon lehet vele, de ez nem is cél nála. A nevében lévő „spin” főleg a pörgetőképességét, mint karaktert jelzi, nem pedig a nagy falsokat. A szemcsés játékosoknak végre egy valódi, olyan újdonság, amiben van fantázia. Akik viszont a kemény, direkt szemcséket keresik, ez nem az. Egyik sporttársam amikor ütött vele, annyit mondott csak: ezzel könnyű játszani. Beragasztását vagy tuningolását nem látom értelmesnek vagy indokoltnak, a speciális szivacs miatt. A borítás gyári állapotában is alkalmas magas szinten való versenyzésre is véleményem szerint, mint támadószemcse.

A Adidas Blaze Spin szemcse teszt vélemény bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég véleményt alakítottunk ki az Adidas „Performance” ütőborítás szériájába tartozó P3 borításról is. Ebben a tesztben is különféle tudású játékosok tapasztalatait foglalom össze, nb1-től megyei szintig.

A „Performace” sorozat az Adidas egyik, kimondottan versenyzőknek készült támadó borítás szériája, német technológiával gyártva. A gyári leírás szerint a P7 igazán nagy falsképességű, a P5 úgyszintén, de direktebb, keményebb labdatalálattal, a P3 esetében ezekhez képest pedig picit a puhaság és a rugalmas gyorsaság irányába tolódik el a borítás jellege. Ezzel együtt továbbra is magától értetődő lehetőség van az éles, falsos és íves labdatalálatokra is.

A játékelemekről sokat nem tudok mondani, minden egyformán jól kivitelezhető, semmi különöset nem érzékeltünk.

A borítás kialakításában a koncepció a következő: a (leginkább talán a Hexerre emlékeztető módon) finoman lukacsos, enyhén porózus jellegű szivacs adja meg a P3-ra jellemző érzés és pörgetési/labdairányítási képesség egy részét, valamint részben a rugalmasság módját is. A normál tapadású gumifelület mellett a gumiszemcsék eloszlása, átmérőmérete pedig a szivacskeménységgel együtt alakítja ki az adott Performace szoft játékban mutatott végső jellegét. Én csak a P3-at láttam élőben, és úgy érzem, hogy neki tipikus középkemény jellege van a játékban, azaz egyik szélsőség irányába sem megy el. Ahhoz képest, hogy profi szoft karakterű, kicsit puhább érzete van, ami a könnyű kezelhetőségben mutatkozik meg. Ha már a Hexert említettem, a P3 gumija hozzá képest kevésbé tűnt feszesnek, de mégis jól irányíthatóan kezelhetőek a labdák vele, tehát nem rúgja el túl hamar őket, bár alapvetően jól érezhetően rugalmas.

Amiatt, hogy a katalógus „extra-éles pörgetéseket” ígér, próbáltuk a Tenergyhez is hasonlítani, annak ellenére, hogy igazából nem hasonlít az érzése ahhoz. A labdavezetésben valamennyi hasonlóságot azért találtunk köztük. Talán leginkább a T64-re emlékeztetett Tenergy-szempontból, de a Tenergyre jellemző éles labdatalálat egy más módon és kisebb mértékben érződött. A P3 tehát egyesít magában valamennyi „Tenergy-élességet” egy klasszikusabb, lineárisabb európaibb rugalmassággal, de felépítését tekintve én leginkább egy újabb Hexer-módosulatként tudom értelmezni.

A súly 2.0-s vastagságban 41 gramm volt 150*157 mm-es ütőfej méretre vágva.

Tehát a P3 azoknak lehet jó választás, akik a szofttól főként kiszámíthatóságot várnak, jó minőséget, de nem szeretik a szélsőségeket. Nb1-es sporttársunk kipróbálta enyhén tuningolt állapotban is, és úgy nyilatkozott, hogy így laposabb, falsosabb induló és gyors pöriket tudott kivitelezni, tehát ezt a borítást van lehetőség kicsit úgy „turbózni”, hogy mindenben csak tovább javul.

A Adidas P3 ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Elfogtunk egy levelet , ahogy egy híres magyar színész mondta Sikerült elfognom egy a TIBHAR német cég legújabb generációs szoft családjának egyik tagját. Első bontáskor semmilyen zavaró gyári tuningra utaló kellemetlen szagot nem tapasztaltam, a borítás meglehetősen fényes,és se nem merev se nem hajlékony nem volt. olyan pont jó tension borításnak éreztem. Minősége igen magas,a sajtszivacsos tágabban porozus szivacsú csoporthoz tartozik a soft.

Az általam röviden tesztelt borítás az Evolution FX – P nevet kapta ami a család legpuhább tagjának van ki kiáltva. Ha butterfly skálán probálnám meg ezt számmal megfogalmazni akkor 34-re tenném ami azt jelenti a T64 és a T05FX közé esik ami a közép kemény alatt van valamivel. Ami hiányzik direktség a T05Fx-böl néha, ebben megvan. És ami viszonylagos keménység s ezáltal talán érzéketlenség a sima T05-ben megvan az itt kontrolalható hajszállal puhább érzés. Annyit már most mondhatok akik a keményebb borításokat kedvelik ne ezt a típust vásárolják, de azoknak sem ajánlom akik az extrém puhaságot kedvelik ( Acuda S3, Joola, Mambo és tárasaik.).

A tesztemben nem osztályozom minden játék elem kivitelezhetőségét. mert nekem mindent sikerült hibátlanul kiviteleznem vele a nyeséstől egészen a lepörgetésig. De kiemelném hogy pörgetni volt vele a legkönnyebb, szinte semmi erőt nem kellett bevinnem s mégis megfelelően gyors volt ahhoz hogy támadásnak minősüljön, s ha erőt vittem bele akkor sem szálltak el a labdák, szerintem így a kivitelezésre nem annyira érzékeny az FX-P ami szerintem
jó jel, hisz szélesebb réteg élvezheti majd a borítás jótékony hatásait.

A az FX-P a pörgetősebb játékot erőltetőknek ajánlom, akik erőt szeretnek adni az ütéseknek, s keresik a régi becsörgetett hatást. Ezt a borítás szerintem nagyon jól hozza, számomra is meglepő módon aki még mindig egy Tenergy rajongó ( de ily módon már lehet nem sokáig ) Érzésem szerint kontrollban a Tenergy-it felül mülja a, tempoban ez a MAX példány szintén! A röppályában laposabbnak éreztem a tenergynel de hosszabbnak is ami jó mert tolja hátra az ellenfelet.

A Butterfly Spring Sponge rugó effektusát ugyan még nem éri el az erre irányuló tulajdonsága de, nagyon arra hajaz úgyhogy ebben sem találtam kivetni valót. Eszeveszett nagy falsokat nem mutatott a szoft érzésem szerint de még nincs is bejátszva ugyhogy két-három játék után ez csak nőni fog! A hangja elmarad beígért oriásitól, de tökéletesen “csörög” ha jól találjuk el a labdát és ekkor az csörgetett érzés is megvan. Plusz tuning nélkül is

Sülyadatokat nem mértem amiért elnézést kérek az erre érzékenyektől de azt bátran állithatom hogy középszinten van, átlagos. Ami remek mert a BlueFire és Barracuda ,T05 .tól ez könnyebb valamivel és a habszivacsos Vega vagy Acuda S2-S3nál is valamivel nehezebb ami szerintem jó mert tökéletes, enyhén fejnehéz ütőt tudtam összehozni a viszonylag nagy fejű 159-es méretű fán is. Csak hogy a fáról is beszéljek egy 5 rétegű flexibilis de keményebb felületű offensive karakterisztikaju fárol van szó aminek középmagas röppályája van és az OSP Virtuoso + a neve. Úgy gondolom keményebb Carbonos vagy puhább allround ütőn is tőkéletesen megállná a helyét, talán a nagyon puha hinoki amir már nem ajánlanám.

A borítást Donic Vario Clean vizesbázísú ragasztóval egy réteggel ragasztva tettem fel,a játékot megelőző napon. És a végére még egy mondat az árról amire mostanában azért érdemes odafigyelni. Egy a számomra nagyon pozitív tulajdonságot kiemelnék még a végén, alig tapasztalható a két szín piros és fekete szoft között különbség, ami kiváló dolog mert illyennel már rég talán csak a régi tenergy sorozatnál, találkoztam anno.

A borítás ára teljesen középkategóriába sorolná azt,ami már nem tartozik az olcsó közé de szerintem simán felső kategóriás szofttal lehet dolga a vásárlónak aminek mindenképpen örülhetünk.

A Tibhar Evolution FX-P teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nagyon kíváncsi voltam erre a borításra, mert csak jókat hallottam róla. Azt olvastam róla, hogy a TIBHAR élversenyzők már a megjelenése óta ezzel játszanak és tökéletesen meg vannak elégedve.
Bő egy hete került hozzám egy példány Karsai Ferenc és a Tar és Tsa Kft. jóvoltából.

Mielőtt azonban továbblépnék a bemutatásával, érdemes pár szót szólni erről az irányvonalról – családról, hiszen egyszerre három típus jött ki és hamarosan érkezik a negyedik is.

Evolution FX-P
Evolution EL-P
Evolution MX-P
Evolution MX-S

FX-P: ez a legpuhább, legrugalmasabb változat, bárkinek ajánlott, aki a Tenergy 05-FX puhaságát szereti. Keménység: 39,1-41,1 fok
EL-P: közepes keménységű, bárkinek ajánlott, aki nem szereti sem a puha, sem a kemény borítást. Keménység: 42,4-44,4 fok
MX-P: ez egy keményszivacsos változat. A leggyorsabb a családban. Azoknak való, akik, technikában rövidebb kéz és karmozdulatot végeznek, kisebb a test mozgása a labda megütésekor. Keménység: 45,7-47,7 fok
MX-S: ez is egy keményszivacsos változat, de ez azoknak készült, akik a kéz és karmozdulatoknál hosszabban kivezetett technikát alkalmaznak. Itt a borítás kialakításánál figyelembe vették a testmozgással hozzáadott plusz energiát. Ez a borítás tavasszal várható.

A kapható vastagságok: 1,7; 1,9; 2,1

Mivel mindenki a Tenegy-hez hasonlítja szoftokat, nézzünk meg, melyik-melyiknek lehet az alternatívája:
MX-P … Tenergy 05
EL-P … Tenergy 64
FX-P … Tenergy 05FX
MX-S … ?

Még egy kis adalék: A TiBHAR fejlesztői először egy olyan borítást készítettek, melyet csak a top játékosok kaphatnak meg, hozzájuk jut csak el. Azonban arra az elhatározásra jutottak, hogy a többi versenyzőnek és játékosnak is elérhetővé kell tenni ezeket a borításokat, ne csak a top játékosok jussanak minőségi borításhoz. Ezek a szoftok már régebben elkészültek, de a tömeggyártását azonos minőségben csak mostanra sikerült megoldani. Ezért is szerepel a borítokon a „Pro Player Version” felírat.

Akkor most térjünk rá erre a borításra. 2.1 vastagságban kaptam, piros színben.
A Fa alatta STIGA Clipper OS WRB, másik oldalon TSP Curl P4 1,5 mm.

Tiago Apolonia mondta, hogy ez az első borítás, amivel ugyanolyan magas szinten lehet játszani, mint a Tenergy-vel. Játék közben semmilyen különbség nem jelentkezett az MX-P és a Tenergy között.

A csomagolás és a borító esztétikailag kifogástalan, ismét jót alkottak a tervezők.
Mindent ráírtak a borító hátoldalára, ami informális lehet számunkra.

Kibontáskor egy kis negatívum, hogy egy ilyen szofthoz már illő lenne védőfóliát csomagolni (szerintem).
Következett a szemrevételezés. Az anyagok első osztályúnak érződtek, látszik, hogy minőségi munka. A szivacsa narancssárga, olyan Tenergy színű. Irtózatosan porózusos, ilyen nagy levegőbuborékos szivacsot még nem is láttam. Akkora buborékok vannak benne, hogy az újam belefér…na ez kicsit túlzás, de nagyok. A Képeken látszik. Az egyik képen együtt van egy Tenergy 05-tel.
Megnyomkodtam, nagyon kemény, keményebb a T05-nél. Ekkor kicsit aggódni kezdtem, hogy milyen lesz majd egy majdnem kőkemény szofttal játszani, de a játék után minden aggályom elszállt – de ne fussunk ennyire előre.
A szoft gyárilag tuningolt (melyik nem !?), de nagyon jól „behangolták”. Amennyiben a gyári tuning kimegy a borításból – nem tudom mennyi idő – Utólagosan pótolható. Ehhez a legjobb a Tar és Tsa Kft. által forgalmazott olaj, mely akár négy hétig is megtartja tulajdonságait.
Ragasztás természetesen vizesbázisúval, mindenfajta tuning nélkül.

Kontroll: 67
Sebesség: 98
Pörgés: 96
Súly (vágatlan): 75 g
Szivacs keménység: 45,7-47,7 fok

Ahol lehet megpróbálom a Tenergy-hez hasonlítani, hiszen nagyon sokan erre kíváncsiak, ki lehet-e vele váltani a Tenergy-t, megtörhető-e az egyeduralma.

Kontra:
Kontránál a sebesség azonos a Tenergy-vel. Nincs nagy katapult benne, de én ezt szeretem. Hangja eleinte puffogós, olyan kinai borítás hangja van. Alacsony röppályán mozog a labda. Nagy biztonsággal lehet kontrázni vele. Már itt érezni, hogy a szoft segíti a játékost.
És itt jön az első igazi meglepetés. Mint írtam, aggályos volt, hogy ilyen kemény szofttal, hogyan lehet játszani. Játékban nem érződik a keménység, olyan, mintha egy középkemény borítással játszanék. Érzékeny, finom mozdulatokra is kiválóan reagál, a rezgést jól átadja a fának. Azt kell mondanom, hogy egy érzékeny, jól hangolt borítással van dolgom.

Dropp:
Szintén kiváló ez a technikai elem is. Megfelelő ütőszög tartással minden visszamegy. Itt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy fontos a szög tartása, mert a falsosságból adódóan, ha nagyobb szöget tartottam, a labdák kissé túlszálltak.

Pörgetés:
HÓhó… (szerintem) ebben sokkal jobb a Tenergy-nél. Ekkora falsot, egyetlen borításnál sem tapasztaltam. Tökéletesen fogja a labdát. A labda alacsony röppályán repül és a gyorsasága okán akár még leütés-szerű pörgetésnek is nevezhetném. Mind modern (kéz-kar), mind hagyományos (test energia hozzáadása, nagyobb karmozdulat) pörgetés tökéletesen kivitelezhető. A távoli pörgetéseknél is hozza magát. Kontrapörgetésnél szinte fals érzéketlen, könnyen vissza lehet pörgetni az ellenfél labdáit. Az extra pörgés és a gyorsaság miatt az ellenfeleknek a labdakezelés nehézkesebb, mint más borításoknál.

Szerva – Szervafogadás:
Nagyon jól fogja a labdát, így falsos szervát is nagyon könnyű vele adni. Már egy jól nyesett, egyszerű szerva is gondot okoz az ellenfélnek. A visszatett, nyesett labdák szintén nagy falssal érkeznek az ellenfél térfelére. Könnyű vele a szervafogadás. A szervára (induló pörgetés) történő indulásnál úgy lehet kiemelni a labdát, hogy előny kerekedhet belőle.
Mindezen jó tulajdonságok következnek a kiváló tapadásból – nagyon jól fogja a labdát.

A puffogós hang a második edzésre eltűnt. A pörgetésem hatékonysága és biztonsága (szerintem) 10-15%-kal javult. Komolyan élmény ezzel a borítással játszani.

Összegzés:
Mindig is tiszteltem a TIBHAR fejlesztési politikáját, mert nem álltak meg, törekedtek és törekszenek a jobb és jobb borítások kifejlesztésében.
Ezzel a borításcsaláddal pedig bebizonyították, hogy lehet a top játékosok kiváltságát az alsóbb szinteknek is biztosítani. Hiszen, ha megveszed, Te is ugyanolyan minőségű borítással fogsz játszani, mint a szponzorált játékosok.
Az Evolution családban mindenki megtalálja a stílusához illőt, nem kell kompromisszum.

Végére egy végszó. Nem hasonlítanám össze a Tenergy-vel, nem lehet összehasonlítani, mert az érzés teljesen más, de nagyon jó érzés vele játszani. (nekem jobb)

A TIBHAR EVOLUTION MX-P bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

…ebben az évben. Bocs a bulváros címért és elnézést, ha valakinek pár tized másodpercig esetleg ijedtséget okoztam (vagy örömet?). Nagyjából október végén koptak le olyan szintre a Sigma I Pro borításaim, hogy nem volt már kiút. Tuningolni még lehetett volna egy kört, de kinek kell az a macera. Amúgy a “koptak le” jelző sem 100%-osan igaz, hiszen a XIOM gyár beváltotta ígéretét a gumi tartóssága terén. Némi mattulás látszott rajtuk, de nem számottevő és érzésem szerint “az élvezeti értéket nem befolyásolja” – mint az olvasható volt annó a szocreál csokik dobozában (no persze erre a fiatalok már nemigen emlékeznek). Inkább a szivacs adta fel, a szokásos 3-3.5 hónap alatt, de még talán az sem úgy egyik pillanatról a másikra… Szóval az egyeskékkel nagggyon elégedett voltam. Rettenetesen jól bírták, főleg azt fél éves kihagyást, amit tokban töltöttek a részleges izomszakadásom miatt. A szezonkezdést elbénáztam, a régi szoftokkal ugrottam neki, nem túl sok sikerrel, amit mondjuk leginkább a szintén nem túl sok edzés vont maga után. Végül bárhogy is lehetne magyarázni 1 hónap szenvedés után ugyanoda jutottam: le kell cserélni a szoftokat.

Októberben gyors körképnézés, emlékezet felidézés, haverok ütőinek kipróbálása igen széles skálán: Buttertól Jooláig. A döntés evolúciójával nem untatok senkit a végeredmény 2.0 XIOM Sigma II Pro lett. Egyből mélyvíz, másfél edzés után kemény forduló. Ott éreztem csak meg igazán mennyire kevés volt a másfél edzés. Valahogy minden asztal rövidebb volt 10-15 centivel. Na persze, kit is érdekel ez egyáltalán? Ugrok is a szubjektív tényekre :)))) 5 rétegű OFF- fa, Joola Lex 4 réteg, +1mm körbe ráhagyva, hátha összemegy, kivágva 47g.

Én még igencsak emlékszem, hogy amikor az első Tenergy 05 szoftot körbe turnéztattam Dél-kelet Magyarországon és persze senkinek sem tetszett, mert kemény volt, “mint egy kínai”. Egyetlen dolog okozott szájtátás effektust, amikor kézből a szoftra dobott fals próbát csinálták a páciensek első 3 próbálkozásra nem sikerült senkinek úgy a labda alá tartani az ütőt hogy ne pattanjon 1-2 méterrel másfelé mint várták. Egy szóval iszonyat falsos volt. Nos, ez volt az első amit a XIOM Sigma II Pro eszembe juttatott. Valami teljesen hasonló effektust tud, nagyon falsos, viszont nem levezethető ebből a teljes Tenergy 05 analógia, mert más dolgokban teljesen más.

A következő dolog ami szembeötlő volt, a merőleges dinamika. Nekem az rémlik, hogy a T05 ebben nem túl erős. A XIOM igen. Először természetesen meg kellett érezni az ütő közepét, de ezt követően halálbiztos kontrával tudnám jellemezni, és széles tartományú dinamikával amelyet kis mozdulat változásokkal ki lehet használni. Jól korrigálhatók a lekésett mozdulatok, csuklóval és szöggel ki lehet kényszeríteni az asztalra húzást. Ezzel együtt már akkor lehetett érezni, hogy a bejövő szemétségekkel bajok lesznek. Lettek is. Szervafogadásnál nagyon észnél kell lenni, mert hajlamos szétdobálni a labdát. Ráment egy hónapom mire megszoktam annyira, hogy a korábbi szervafogadási képességemet megközelítsem. (Vagy kiment már valamennyi gyári tuning és ennek a hatását érzem).

Pöri üresre, vagy kontrapöri. Nyilván pár fokkal zártabb szög kell a fals és dinamika miatt. Itt is szűk mezsgyén kell kezelni az ütőt, de ha jók az alapok, rávezetés, találat és ütőszög megvan, akkor biztonsággal és szép íven halad vissza a labda. Tipikus Tenergy 05 és 64 keverék. Ami biztos: nem kell erőlködni. Majd miután megszoktam, a labdabiztonsággal egy másik előny is jött, mégpedig, hogy saját döntésem szerint tudtam vele az ív és sebesség együttesét nagy biztonsággal változtatni. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ideális körülmények között oda és úgy pörgethetsz egy befejezőt, ahová és ahogy akarsz. A nyesettre is megvalósítható minden ami kell. Ebben mondjuk több bizonytalanság van, de lehet falsot növelve asztal végére és háló mögé is húzni, szóval nagy baj nincs.

Egyetlen dolgot nem tudom olyan hatékonyan megvalósítani, mint az előddel, mégpedig a rövid nyesett szervában nincs akkora fals. Valahogy a nagyon kis energiájú, nagyon éles szögben érkező labdára, mintha nem lenne olyan hatással ez a szoft mint a Sigma I Pro. Ez biztosan valamilyen fals/sebesség vektor, de nem kíséreltem meg kielemezni. A rövid nyesett úgyis kimegy a divatból.

Összefoglalva, minden megvan benne ami az örömteli, konstruktív, dinamikus játékhoz szükséges, a hangja is szépen csörren. Nem tudom a többi konkurens hogy áll most, de a XIOM Sigma II Pro simán beállhat a sorba amit a Butterfly diktál. Hogy hányadik helyre, azt már nagyon csak az ízlések határozzák meg. Az én véleményem, hogy nagyobb repertoár van eme XIOM-ba zárva, mint a versenytársakba, azonban ez azt is jelenti sajnos, hogy árban is felzárkóztak az élvonalhoz, pedig eddig kimondottan a XIOM előnye volt az alacsony ár.

A XIOM Sigma II Pro – az utolsó tesztem bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Körülbelül fél éve játszok fonákon max-os Donic Bluefire M2-vel, és ezen jelenleg nem is akarok változtatni.

Az alábbiakban foglalom össze a tapasztalataimat:

Ez a szoft jellegét tekintve a „nagy lukacskás szivacsú” kategóriába tartozik az új generációs támadó szoftok közt, mint pl. a Hexer, Joola X-plode vagy a Tibhar Evolution sorozat. A borítás valóban meglepően nagy dinamikát mutat a játékban rugalmasság tekintetében, ahogy a Donic reklámszöveg is írja. Én egy Viscariára hasonlító kevlár-karbon betétes fán játszottam vele, és meglepődve tapasztaltam, hogy tuning nélkül is egyértelműen kielégítőek voltak a borítás tulajdonságai, ami nem sok szoftról mondható el. (Megjegyzés: nem karbon fa esetén már szükség lehet tuningolásra az ideális teljesítmény elérése érdekében, és az M2 képes is intenzíven reagálni a tuningra).

A borítás fals szempontjából közepes szintet teljesít, felülete megbízhatóan tapad, és tartós. Az egész borítás rugalmas, ruganyos, de nem túl laza, azaz van benne megfelelő mértékű feszültség is.

Keménységre nézve medium/medium- (médium/médium mínusz) karaktert mutat. Ez a keménység fonákra pont ideális lehet azoknak, akik nem szeretik a „túlpuha” szoftokat, de fonákra nem akarnak keményet sem tenni. Az Bluefire M2 egy olyan fonák szoft, amiről katapultosan megy a labda, de nem „fx-esen”, hanem annál egy fokkal direktebben, precízebben. Nagyon megbízható borítás, mindig oda megy a labda, ahová ütjük.

A közepes fals miatt tenyeresre én nem ajánlom, (bár ott sem hagyja az embert cserben, és kiszámíthatóan viselkedik…) viszont a pörgetéskor megnyilvánuló közepes ív miatt azok számára pl. nem optimális a használata, akik a magas ívű borításokat részesítik előnyben tenyeresen.

A kontrákban, droppokban, nyesésnél, labdatartásban egyaránt egy dolog dominál: a kiszámíthatóság, megbízhatóság. A rövid játékban éppen annyi rugalmasság van a szoftban, ami könnyűvé teszi a finom helyezéseket, de hosszan, élesen és egyben laposan is lehet vele nyesni gond nélkül. A súlyról nincs pontos adatom, de átlagosnak mondható (nem túl nehéz, de nem is könnyű).

Összefoglalva a Bluefire M2 egy olyan támadó ütőborítás, ami mindenben „középút” jellegű, kellőképpen dinamikus viselkedésű, és fonákra kimondottan jól használható.

— takacslaci —

A Donic Bluefire m2 ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Lehet még emlékeztek a Nittaku P12 borításra, amely egy különleges csomagolásban (COCOON – levegős párna) került forgalomba, amely megőrzi a borítás frissességét. Nemrég fedeztem fel, hogy egy új borítás típussal jött ki a cég, de már saját név alatt (Soulspin). A borítás egyből hat variációval került kiadásra. Ez azt takarja, hogy három féle szivaccsal lehet ... Olvass tovább

A Soulspin Project 16 bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Milyen a borítás? Röviden: Jó. Bővebben: Íme. A Nittaku cég Fastarc nevű támadó borításai „for 40+ plastic ball” jelzéssel vannak ellátva. Ez azt jelenti, hogy a már sokadik éve kötelezően használatos 40+-os műanyag labdák viselkedéséhez vannak optimalizálva… akár azt is mondhatnánk, hogy a 40+-os poly labdák játékban érezhető rossz tulajdonságait próbálja ez a borítás széria ... Olvass tovább

The post Teszt: Nittaku Fastarc P-1 appeared first on Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal.